Hogyan készül a portfólió?

A portfólió készítéssel kapcsolatban nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az hosszú távú, a képzés egész idejére kiterjedő, rendszeres és aktív munkát igényel a hallgafejtótól. Könnyű dolga a képzés végén annak a hallgatónak lesz, aki nem sajnálta az időt legalább minden szemeszter végén a portfóliójába illeszthető produktumok és reflexiók összegyűjtésére és átgondolására (pl. saját véleménye, benyomásai megfogalmazására kis jegyzetek formájában), hiszen akkor már elsősorban azzal tud foglalkozni, hogy válogassa, rendszerezze és strukturálja a portfólióját. Ennek a hosszú távú folyamatnak az ajánlott lépéseit mutatjuk be röviden az alábbiakban.

1. A portfolió lényegének megismerése, a feladatok végiggondolása, tervezése.

Ebben a kezdeti szakaszban ismeri meg a hallgató a portfólió készítés célját, a készítendő portfólió típus sajátosságait, valamint a képzés által meghatározott kompetenciákat. Fontos tisztázni, hogy mit kell dokumentálnia, és melyek lesznek az értékelés szempontjai (a tanárképzési portfólió értékelési szempontjairól részletesebben e fejezet végén olvashat). Mivel ezek a kritériumok a tanárképzésben adottak, ezért a hallgató elsődleges feladata az, hogy már a képzés elején tájékozódjon ezekről a követelményekről.

2. A kompetenciák önértékelése és a fejlődési célkitűzések megfogalmazása.

A tanári kompetenciaháló ismeretében a hallgatónak végig kell gondolnia, hogy az adott időpontban (pl. a képzés elején, a szemeszter elején vagy végén) hol tart a fejlődésben, majd ezek alapján kell megfogalmaznia önmaga számára fejlődési célkitűzéseket (a következő időszakban miben, miért, hogyan akar fejlődni). Sokak számára talán fölöslegesnek vagy időpocsékolásnak tűnik ez tevékenység, mégis, ha belegondolnak, hogy ezekben a kompetenciákban elért fejlődésüket kell a képzés végén bizonyítani (és ezekre a kompetenciákra lesz szükségük a munka világában is), akkor rájöhetnek, hogy a fejlődésükről való gondolkodásra és a rendszeres önértékelésre fordított idő szükséges, fontos és hasznos. A haszon első sorban abban jelentkezik, hogy a szakmai fejlődés aktuális szintjének tudatosítása segít abban, hogy a következő képzési szakaszban a választható feladatok közül olyat vállaljon, amely a szakmai fejlődéséhez aktuálisan leginkább szükséges. A portfólió szempontja tulajdonképp másodlagos, csak ennek a szakmai fejlődésnek a dokumentuma.

3. A portfólióba kerülő dokumentumok meghatározása, elkészítése, reflexiók.

Azt, hogy mi kerüljön be a portfólióba, egyrészt meghatározzák a portfóliókészítés követelményei. Az, hogy egy adott kurzusnak mik a feladatai, részben az oktatótól, részben a hallgatótól függ, lehetnek azok mindenki számára kötelező, ajánlott és akár a hallgató által javasolt feladatok is. A hallgatónak tehát gyakran választási lehetősége van a feladatok közül, és szabadsága (!) van abban, milyen produktumokat tesz be a portfóliójába. Ahogy gyakorlottabbá válik a portfólió elemeinek válogatásában, egyre jobban tudja önmaga is eldönteni, hogy melyek a fejlődését leginkább elősegítő és azt demonstráló dokumentumok. A hallgatónak azonban ebben a szakaszban nem csak az a feladata, hogy a tanárképzés során készült produktumait válogassa, hanem az is, hogy értékelje ezeket, illetve összegyűjtse, és önmaga számára értelmezze a másoktól (oktatóktól, társaktól stb.) kapott értékeléseket. Az ilyen reflexiók és önreflexiók megfogalmazására a kurzusok folyamán is sor kerül, ezért a hallgatónak érdemes „elmentenie” magának azokat. Ezen kívül a hallgató saját maga is készíthet önreflexiókat akár rövid, személyes jegyzetek formájában (pl. végiggondolja, miért volt hasznos számára az adott kurzusfeladat elkészítése vagy mi volt a kurzus legemlékezetesebb pillanata), akár tudatosan kiválasztott szempontok szerint (erre példákat a következő szakasznál hozunk). Az alábbiakban néhány példát mutatunk arra, hogy milyen szempontok segíthetnek a reflexióban – akár egy-egy konkrét feladathoz, akár éppen a portfólió végső formába öntéséhez kötődő reflexióról van szó. Ezeket a szempontokat gyakran kérdések, máskor mondatkezdemények formájában használjuk, és alkalmasak arra, hogy a hallgató összefüggő szöveg formájában vagy csak egy-egy mondat erejéig, kis kártyákon (ún. kulcskártyákon) fogalmazza meg a gondolatait ezekkel kapcsolatban:

  • Ezeket a dokumentumokat azért választottam, mert…
  • Azért tettem bele a portfoliómba, mert…
  • Ez a rajz, tanulmány (stb.) azt mutatja rólam, hogy…
  • Nekem ez nagyon fontos, mert…
  • Ezzel még nem vagyok megelégedve, mert…
  • Ebben még fejlődnöm kell, mert…
  • További célkitűzésem ezzel kapcsolatban…
  • Visszatekintve úgy gondolom, hogy…
  • A legnagyobb fejlődést szerintem abban értem el…
  • A legfontosabb tanulási élményem a képzés során az volt, amikor…
  • A legtöbbet …-tól tanultam, mert…
  • A leginkább abban érzem magam felkészültnek, hogy…
  • Most úgy látom a jövőmet, hogy…

4. A reflexiók összegzése.

Amikor a hallgató a képzés végén már minden olyan produktumot összeválogatott és rendszerezett (némelyeket esetleg mégis kihagy a portfólióból, másokat pedig mégis beletesz, hiszen a folyamat végén már jobban látja a fejlődési állomásokat), amelyeket a portfólióba szánt, még nincs vége a feladatának. A portfóliókészítés lényegi eleme, ahogy az már a fentiekből is kiderülhetett, a reflektálási folyamat, az önreflexió. A portfóliónak tükröznie kell a hallgató fejlődését oly módon, hogy az mások (például a portfóliót bíráló oktató) számára is jól látható legyen. Ezért nem elég „csak gondolatban” megfogalmaznia a saját fejlődéséről alkotott véleményét, hanem papírra is kell vetnie azt. Ebben a szakaszban a korábban írt önreflexióira is reflektálnia kell, azaz végiggondolnia, hogy amit korábban egy-egy tanulási tevékenység, feladat kapcsán megfogalmazott önmaga számára, az most, a képzés végén hogyan értelmezhető a fejlődése szempontjából egy összefüggő záró reflexió formájában. Ebben az összegző reflexióban – természetesen korábban is lényeges- elsődleges szempont a tanári kompetenciák fejlődésének, elért szintjének és az ahhoz vezető tudatosan vállalt tevékenységeknek az elemzése (Babe Útravaló, 2008).

Hogyan nézzen ki a portfólió?

A „jó” portfólióval szemben tartalmi és formai követelmények is megfogalmazhatóak. A portfólió formailag egy dosszié, amiben kedvünkre rendezhetjük az anyagokat. Meghatározott egységekből áll, melyeket az átláthatóság kedvéért jól értelmezhető módon elkülönítünk egymástól. A legelső oldalra tartalomjegyzéket illesztünk annak érdekében, hogy az olvasó tudja, melyik részt hol találja. Érdemes a különböző alegységek kezdő oldalán is jelezni, hogy mit találunk az adott részben. A portfólióba kerülhet nyomtatott és kézzel írt anyag egyaránt, és színesebbé és egyedivé, személyesebbé is lehet tenni képekkel, ábrákkal, grafikonokkal stb.. A hallgatónak érdemes törekednie az igényes megjelenítésre, az áttekinthető, következetes szerkezetre és a figyelemfelkeltő formai megoldásokra, ezek ugyanis fél sikert jelenthetnek szakmai rátermettsége bizonyításában. Digitális portfólió esetén is követendők a fenti irányelvek (Babe Útravaló, 2008).

A portfóliónak nincs előírt minimum, ill. maximum oldalszáma, a minimumot a kötelezően előírt tartalmak jelölik ki. A jó portfóliónak azonban nem jellemzője a „vastagság”. A célszerű válogatás, a biztonság kedvéért több anyagot is beválogatok attitűd helyett a szakmailag jól indokolt választás biztosíthatja a színvonalat, néha a kevesebb több.

Hol és mikor kell leadni a portfóliót?

A portfóliót kinyomtatott és hitelesen összefűzött (pl. spirálozva, lefűzős dossziéban, stb.), illetve elektronikus formában is be kell benyújtania a Pedagogikum Központ Oktatásszervezési és Tanulmányi Főosztályán. A nyomtatott és az elektronikus verziónak azonosnak kell lennie, vagyis mindkettőnek minden dokumentumot tartalmaznia kell.

A kinyomtatott példányt a hallgató a záróvizsga végén visszakapja. Az elektronikus példány archiválásra kerül.

A leadás határideje:

  • az őszi félévi tanári záróvizsga esetében: december 15.
  • a tavaszi félévi tanári záróvizsga esetében: május 15.