Elvek, célok

Tanárképzésünk tehát közös ügy, amelynek közös és pontosan megfogalmazott elvei és céljai vannak, és amelyek a mindennapok tanulási-tanítási folyamatában jelennek meg. Ezek képzésünk sajátosságai, főbb csomópontjai, és ezeket igyekszünk most röviden bemutatni az Olvasónak.

Mit gondolunk a pedagógusról?

Elméleti és gyakorlati tudását ötvözni tudó, vagyis a tudomány iránt nyitott és érdeklődő, ugyanakkor ezt a gyakorlatban is alkalmazó szakember. Ehhez nélkülözhetetlennek tartjuk a pedagógus önreflexióját, vagyis azt a gondolkodásmódot, amely lehetővé teszi a pedagógus számára, hogy ismereteit, képességeit és nézeteit, attitűdjeit, tapasztalatait elemző módon értelmezze újra. A reflektív gondolkodás olyan sajátosság, amit a karunk által kibocsátott tanárjelölteknek értenie és alkalmaznia kell, ezért a hallgatók képzésük során számos alkalommal kapnak olyan feladatokat, amelyekben ezt gyakorolhatják. Sőt, a képzés során készítendő, majd a záróvizsgán megvédésre kerülő portfólió is részben ezt a célt szolgálja (a portfólióval kapcsolatban lásd a 7.1. fejezetet). A pedagógusra továbbá olyan szakemberként tekintünk, aki nyitott a gyermekkel, tanulóval, iskolával, szakmájával kapcsolatos, részben korábban, részben alább ismertetésre kerülő nézetek, felfogások iránt.

Mit gondolunk a gyermekről, a kamaszról, a tanulóról?

Tisztázzuk először, miért beszélünk gyermekről, kamaszról ÉS tanulóról! A gyermek, vagy kamasz mint elnevezés egy fejlődési szakaszra utal, míg a tanuló életkorilag nem ennyire behatárolt fogalom. Karunkon ugyanis az andragógia, azaz a felnőttek oktatásával foglalkozó tudomány képviselői is megtalálhatóak, sőt, valójában mi, oktatók is ezt a tudományt műveljük, amikor a gyermekkorból már kinőtt hallgatók tanításával foglalkozunk. Ugyanakkor azt sem tagadhatjuk, hogy a képzésünkben részt vevő hallgatók többsége gyermekekkel fog dolgozni, ezért a gyermekkel kapcsolatos elméletek megismerése, az ezekről való gondolkodás a képzés különösen fontos területét képezi.

A tanulóra úgy tekintünk, mint személyiségre, aki különféle sajátosságokkal rendelkezik, amelyek mind relevánsak lehetnek a tanulási-tanítási folyamat során. Nem értünk egyet azzal a felfogással, amely szerint a pedagógiának, a pedagógusnak a gyermek vagy tanuló csak bizonyos sajátosságaival (például képességeivel) kell foglalkoznia, csak azokat kell fejlesztenie. Ezért tartjuk fontosnak a tanulói kompetenciák[1]. megfogalmazását, megértését és gyakorlatban történő alkalmazását (a kompetencia jelentésével kapcsolatban lásd a 3.1. fejezetet), mivel a kompetenciák maguk éppen ennek a sokféle sajátosságnak a holisztikus értelmezését kínálják számunkra

A képzés során a 21. századi tanulónak a megismerésével foglalkozunk, és arra törekszünk, hogy a hallgatók pedagógiai tevékenységük során az adott kor és társadalmi környezet alapján gondolkodjanak róluk, ezért kiemelten foglalkozunk a modern gyermek- és tanulásfelfogásokkal.

Továbbá hisszük, hogy ma csak az lehet hatékony és sikeres pedagógus, aki elfogadja és érti, hogy a diákok különbözőek. Ennek kapcsán felvállaljuk az eltérő álláspontok megismerésében rejlő kihívást, és nem akarjuk a kényes kérdéseket a szőnyeg alá söpörni. Bízunk benne, hogy sikerül ezt az attitűdöt a hallgatóinknak is magukévá tenniük.

Mit gondolunk az iskoláról?

Éppen a fentiekben tárgyalt, holisztikus gyermekkép és az egyenlőtlenségek feloldására irányuló törekvésünk miatt „mindenki iskolájának”adaptívan viszonyul a tanulók sajátosságaihoz. Sőt, kifejezetten fontosnak tartjuk, hogy az iskolát közösségi térként, közösségek hálózataként is értelmezzük, mert hisszük, hogy a „nagy dolgok” nem egyének fejében, hanem együttműködésben, közös alkotásban jönnek létre. Ezért is mondjuk, hogy az iskola a társas konstruálás bölcsője, vagyis olyan közösségi tér, amelyben az egyének – ide értendők a diákok mellett a pedagógusok, szülők és más személyek is – közös tevékenysége, gondolkodása, egymásra hatása jelenti a tanulási folyamatot. Mi magunk is olyan intézmény kívánunk lenni, amely ösztönzi, bátorítja és lehetővé tesz a hallgatók, oktatók, szakemberek közötti sokféle együttműködést, és elősegíti a közös alkotások létrehozását a pedagógia világában. Bízunk benne, hogy a hallgató maga is szívesen fogadja majd, amikor a szemináriumokon csoportmunkában, kooperatív módszerekkel fog tanulni, vagy vitában vehet részt egy-egy pedagógiai dilemma kapcsán, vagy inspiráló beszélgetéseknek lehet részese a pedagógia, pszichológia izgalmas útvesztőiben! tartjuk a mai iskolákat. Mindenkiének, azaz olyan intézménynek, amely nemcsak eltűri a valamilyen szempontból más diákokat, hanem befogadja és elfogadja őket,

Mit gondolunk a pedagógiáról és a pszichológiáról?

Erre a kérdésre egyféle választ nem adható. Ahogy a tanárszakos hallgatók már alapozó tantárgyaiknál megtanulják, számtalan irányzat, felfogás van jelen ma a pedagógia és a pszichológia tudományában, és talán épp ez a nyitottság, sokféle nézőpont figyelembe vétele az egyik legfontosabb alapelvünk a tudomány értelmezése során. Épp ezért a képzést nem a klasszikus tudományelméleti rendszerezést megtartva építettük fel (neveléselmélet és oktatáselmélet, vagy épp fejlődéslélektan, szociálpszichológia, stb), mert úgy gondoljuk, és ez a képzés tantárgyainak elnevezésében és tartalmában is megnyilvánul, hogy a tanári pályára való felkészülést más struktúra jobban támogatja. Például a nevelés és oktatás folyamatának szétválasztása ma már korszerűtlen felfogás, hiszen mindannyian tudjuk, még a pedagógia és pszichológia tudományaiban kevésbé járatosak is, hogy nem lehet úgy tanítani valamit, hogy közben ne neveljünk is egyúttal. Ezért a tanárképzés kurzusaiban kerüljük az ilyen éles szétválasztást, és az egyes témakörök, feladatok kapcsán a nevelés és oktatás közös szemüvegén keresztül mutatjuk meg a pedagógiát a hallgatóknak. Igaz, hogy a tanszékek elnevezései még hűen őrzik a tudományterületi elkülönülést, fontos azonban kiemelnünk, hogy ez a széttagolódás valóban csak az elnevezésekben létezik, mivel ma az oktatók minden tanszékre kiterjedő és azokon átívelő szakmai kapcsolatokat ápolnak egymással. Úgy gondoljuk, ez egy különösen értékes sajátossága a karunknak.

Ha a kart meghatározó nagy tudományterületek határain túlra tekintünk, azt mondhatjuk, hogy a pedagógia és a pszichológia mint tudomány törekszik arra, hogy kapcsolatot teremtsen a közös kérdésekben állást foglaló határtudományokkal, és építsen azokra az elméletekre, kutatási eredményekre, amelyekkel azok az általunk vizsgált jelenségeket magyarázhatják. Ezért mondjuk azt, hogy a pedagógia és a pszichológia is multidiszciplináris tudomány. Ahogy a kar elnevezése is mutatja, a legszorosabb kapcsolatot a pedagógiai és a pszichológia tudósai ápolják, hiszen tudjuk, hogy tanítani, nevelni, pedagógiát művelni nem lehet az emberi lélek megértése nélkül. Ezt a szoros együttműködést a tanárszakos hallgatók is megtapasztalják a képzésük során visszatérő témák kapcsán, de ezen túlmenően abban is, ahogyan e két tudomány művelői, a kar oktatói, szüntelen keresik a pedagógiai és pszichológiai értelmezések összekapcsolási lehetőségeit mind az előadások témaköreiben, mind a szemináriumok gyakorlati feladataiban.

A pedagógia és a pszichológia tudományának jellemzői közül, a teljesség igénye nélkül, még egyet szeretnénk itt kiemelni. Úgy gondoljuk, hogy mindkettő olyan tudomány, amely az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására törekszik. Ezért nevezzük alkalmazott tudománynak. Büszkék vagyunk, amikor a hallgatóktól olyan visszajelzéseket kapunk, hogy egyik-másik feladatuk kapcsán értették meg jobban a korábban tanult elméleteket, és azokat egy későbbi feladatnál vagy pedagógiai helyzetben (pl. gyakorlótanításuk során) eredményesen tudták alkalmazni. Karunk oktatóinak egyik legfontosabb, közös törekvése, hogy olyan tanulási feladatokat és helyzeteket teremtsenek a hallgatók számára, amelyekben az elméleti tudásukat gyakorlatba ültethetik, és ezt a gyakorlatban történő alkalmazást aztán részletesen elemezhetik. Bízunk benne, hogy az Olvasó is pozitív tapasztalatokra tesz szert az ilyen jellegű feladatokkal kapcsolatban!

A fentiekben csak néhány szempontot tudtunk felvillantani azzal kapcsolatban, hogy milyennek látjuk a képzésünket, milyen elvek vezérelnek bennünket, és ezek hogyan jelennek meg a tanulási-tanítási folyamatban a mindennapokban. Azt reméljük, hogy ez a rövid betekintés, mégha néhol metaforikus képeket is villantott fel az Olvasó előtt, felkeltette az érdeklődését a tanárképzéssel kapcsolatban, és az általunk kiemelt elvek, célok, képek hozzásegítik ahhoz, hogy megértse a rá váró feladatokat és tevékenységeket. Ezeket igyekszünk alaposabban áttekinteni a következő fejezetekben.



[1] A tanárképzésben részt vevő hallgató maga is meg fogja tapasztalni a kompetenciák jelentőségét, hiszen a tanár szakos hallgatók sajátosságait is egy ún. kompetenciahálóban fogalmaztuk meg, amely a képzés egésze során fejlesztendő kompetenciákból tevődik össze. Arra törekszünk, hogy a tanárképzésben részt vevő hallgatók a lehető legnagyobb fejlődést érjék el ezekben a kompetenciákban a képzés folyamán.