Összefüggő egyéni gyakorlat

Mi történik ezen a gyakorlaton?

Az összefüggő egyéni szakmai gyakorlat a képzés utolsó félévében, közoktatási intézményben, megbízott mentortanár és felsőoktatási tanárképző szakember (pl. gyakorlóiskolai vezetőtanár, szakmódszertanos, pedagógiai vagy pszichológus oktató) folyamatos irányítása, támogatása mellett végzett szakmai gyakorlat. Vagyis az összefüggő egyéni gyakorlat a tanári felkészülés záró eleme a képzés utolsó félévében. Szervesen illeszkedik a megelőző képzés gyakorlataihoz és a kompetenciafejlesztés folyamatához, amelyben minden gyakorlati elemnek meghatározott szerepe van, és a hallgatót fokozatosan nehezedő feladatok elé állítja. A mentor támogatása mellett, de már teljes szakmai felelősséggel végzi a jelölt a pedagógiai tevékenységét nem gyakorlóiskolai közegben. A gyakorlati felkészítés sorában kiemelkedő jelentőségű, hogy a tanárjelölt ebben a gyakorlati formában komplexen gyakorolhatja mindazokat a kompetenciákat, amelyek fontosak számára a pedagógussá váláshoz, és kialakíthatja az egyéniségéhez és a diákok sajátosságaihoz is igazodó pedagógiai gyakorlatát.

Az egyéni összefüggő gyakorlat meghatározó szerepű arra nézve, hogy a tanárjelölt miképp értelmezi majd saját pedagógusi feladatait, szerepeit egész további pályáján. Meghatározó erejű ezeknek a tapasztalatnak a pályaszocializációs hatása, amely többek között kihat a végzett munka minőségére, sőt a pályán töltött évek számára is. Másként megfogalmazva: a fogadó intézmény nem csak a szaktanárrá válást segíti, hanem fontos pedagógus mintákat is ad. Ahhoz, hogy valaki jó pedagógussá váljék, a szaktárgyi, szakmódszertani tudásán, képességein túl meg kell tanulnia jó segítőként, jó szervezőként, jó kollégaként is működni.

Milyen tevékenységeket végeznek a hallgatók az összefüggő egyéni gyakorlaton?

Az összefüggő egyéni gyakorlat során olyan feladatkörök elvégzéséhez szükséges kompetenciák fejlesztésére kerülhet sor, amelyekkel vagy találkozott már eddigi szakmai életútja során, de tapasztalatai nagy valószínűséggel nem elégségesek a feladatok magas szintű elvégzésére, vagy olyan feladatokhoz tartozók, amelyek a hosszú távú, a tanulócsoport tényleges ismeretén alapuló tanítás során kerülnek előtérbe. Az előbbibe tartozik, pl. a tanulók, tanulócsoportok megismerése, a tanórán kívüli tanulási és szabadidős tevékenységek tervezése, szervezése, irányítása, együttműködés a kollégákkal, szülőkkel stb. A második csoportba tartoznak, pl. a hosszú távú tervezés, a témakörök egymásra építése, a tanítás folyamatának korrekciója, a tanulók komplex értékelése. A szakmai gyakorlat tevékenységeinek összeállításában a hallgatónak és a mentornak komoly felelőssége és szabadsága van (ezek részleteit a későbbiek kifejtjük). Ezért jelen keretek közt csak azt a néhány szabályozó keretet jelenítjük meg, amely ismerete feltétlen szükséges a tervezéshez.

A hallgatónak a szakmai gyakorlata során tehát a pedagógiai munka teljeségével kell megismerkednie, ezért tevékenysége nem korlátozódhat csak a szaktárgyi tanításra. A féléves gyakorlat során hangsúlyosan jelen kell lenniük a hallgató feladataiban olyan tevékenységeknek, amelyek biztosítják, hogy a hallgató:

  • tájékozódjon a gyakorlatot biztosító iskola helyéről és szerepéről a közoktatás rendszerében és a helyi közösség életében;
  • megismerje az intézmény pedagógiai programját, helyi tantervét, az intézmény felépítését, az intézményi munkaköröket, a szakjának megfelelő szakmai munkaközösség munkáját;
  • megismerje a tanított osztályokat és az eddigi oktatási programot;
  • szaktárgya tanításának során alkalmazza a különböző életkorú és fejlettségű tanulók nevelésével-oktatásával kapcsolatos elméleti ismereteit;
  • gyakorlatot szerezzen a tanulók megismerésében és személyiségük fejlesztésében;
  • megismerje a pedagógiai munkához szükséges etikai és magatartási szabályokat.

Mindezek alapján az összefüggő egyéni gyakorlaton a hallgató:

  • szaktárgyanként legalább egy csoport tanítását viszi végig a félév során,
  • heti 40, (ill. 10 és 20 kredites képzés esetén 14 ill. 27 órás) munkahétben van az iskolában,
  • az iskolában töltött idejének legkevesebb 50, de legfeljebb 75%-ában végez a szaktárgyaihoz kapcsolódó tevékenységet (ebben az órára való készülés, eszközök előkészítése, dolgozatjavítás, stb. is beleértendő). Összesen legfeljebb heti nyolc órában tanítja a két szaktárgyát, illetve egy szaktárgy tanítása esetén legfeljebb négy órában. Két szakterületen történő tanítás esetén kívánatos törekedni a két szakterület közti arányos elosztására, és ha a hallgató ezt igényli, a minél kevesebb tanulócsoportban, illetve azonos évfolyamon történő tanításra (pl. kis óraszámú tárgyak esetén),
  • az iskolában végzendő egyéb tevékenységei: hospitálások, egyéb oktató-nevelő tevékenység, a gyakorlatot biztosító iskola komplex megismerése, bekapcsolódás az iskola életébe, tanítási órán kívüli iskolai feladatok ellátása,
  • adatgyűjtés, tapasztalatai szakszerű dokumentálása, portfólió készítés
  • a 40 ill. 27. órás munkaidőbe beleszámít a kísérő szemináriumok teljesítése is.

Mint a felsorolásból is láttuk, a szaktárgy tanítása mellett a hallgató a kompetenciafejlesztés szempontjából fontos egyéb tevékenységeket is végez. Ezek a feladatok egyrészt minden hallgatótól egységesesen elvárt tevékenységek (hospitálás, iskola szervezeti sajátosságainak megismerése), egy részük viszont az egyéni fejlesztési igényekhez igazodva a lehetőségek szerint széles választékból választható. A választásnál cél, hogy a hallgató maga dönthesse el, hogy a meghatározott kompetenciák alapján a gyakorlótanítás befejeztével milyen területen érzi a fejlődés szükségességét, és ez alapján válasszon magának feladatot.

A gyakorlat feladatainak megoszlását – munkaórában – az alábbi táblázatok foglalják össze:

Két szaktárgyát gyakorló hallgató esetében:

Tartalom Heti óraszám
I. Szaktárgyakhoz kapcsolódó tevékenység 20–30
két tantárgy tanítása min. 2+2, összesen max. 8
két tanításkísérő szakmódszertani szeminárium (3+3 kredit) 2+2
óramegbeszélés, iskolai előkészítés 12–18
szaktárgyi hospitálás két tantárgyból
tanórán kívüli szaktárgyi oktatási tevékenységek
II. Kötelezően végzendő, nem szaktárgyi területek 8–14
pedagógiai-pszichológiai tanításkísérő szeminárium (3 kredit) 2
hospitálás nem szaktárgyi órákon 6–12
az iskola, mint szervezet működésének megismerése
„osztályfőnök-helyettesi” tevékenységek a mentortanár osztályában vagy egy tanított osztályban
III. Szabadon választandó nem szaktárgyi területek 2–6
a tanulók szabadidős programjainak tervezésében, szervezésében és lebonyolításában való részvétel 2–6
a gyermekek egyéni sajátosságainak és problémáinak megismerése
Összesen 40

Egy szaktárgyát gyakorló hallgató esetében

Tartalom Heti óraszám
I. Szaktárgyhoz kapcsolódó tevékenység 13–20
tantárgy tanítása 2–4
tanításkísérő szakmódszertani szeminárium (3 kredit) 2
óramegbeszélés, iskolai előkészítés 9–14
szaktárgyi hospitálás
tanórán kívüli szaktárgyi oktatási tevékenységek
II. Kötelezően végzendő nem szaktárgyi területek 6–10
pedagógiai-pszichológiai tanításkísérő szeminárium (3 kredit) 2
hospitálás nem szaktárgyi órákon 4-8
az iskola mint szervezet működésének megismerése
„osztályfőnök-helyettesi” tevékenységek a mentortanár osztályában vagy egy tanított osztályban
III. Szabadon választandó nem szaktárgyi területek 0-4
a tanulók szabadidős programjainak tervezésében, szervezésében és lebonyolításában való részvétel 4
a gyermekek egyéni sajátosságainak és problémáinak megismerése
Összesen 27

A gyakorlat időtartama az iskolai félév időtartama (általában 18 hét). Ha az iskola és a hallgató időbeosztása egyaránt indokolttá teszi, akkor a gyakorlat heteinek száma, és ezzel arányosan a heti óraszám módosulhat, a gyakorlat összóraszáma azonban minden esetben 30 kredites képzés esetén 450 munkaóra, 20 kredit esetén 300, 10 kredit esetén 150 munkaóra. A gyakorlatok során a hallgató a saját gyakorlati fejlődését dokumentáló portfóliót készít. A portfólió a szakdolgozat, és ezzel a tanári záróvizsga része.

Milyen „állomásai” lehetnek a gyakorlatnak?

Ez a gyakorlat új műfaj, ezért a módszerei és folyamata tekintetében nincsenek kidolgozott előírások, ezért felvázolunk egy lehetséges szakmai mintát az általunk optimálisnak tekintett fejlődési folyamat segítéséhez, azt remélve, hogy minden érintett ötleteket merít belőle:

1. Megismerkedés

Az első igazán szakmai lépés a tanárjelölt hallgató és az intézmény kölcsönös megismerkedése. Ez egy nagyon fontos eleme a hatékony együttműködés megalapozásának, hiszen a pozitív fogadtatás mindkét fél számára motiváló lehet. Ennek fényében célszerű ezt a találkozót jól előkészíteni, hallgatóként jól felkészülni, időt és energiát tervezni rá. Ezen az első találkozón a hallgató mentorán kívül az iskola vezetője, vezetése is részt vehet, közvetítve a jelölt felé a rá váró feladatok felelősségét, és biztosítva a gyakorlat külső körülményeit.

2. A hallgató fejlődési céljainak tisztázása, a folyamat lépéseinek a rögzítése

A következő lépés az intézményben eltöltendő munka megtervezése. Ennek lépései:

  1. A hallgató előzetes tudásának feltárása:

Erre nagyon jól használható az Ön fejlődési portfóliója, melyet a mesterképzés kezdete óta folyamatosan vezethet. Ebben megtalálhatók azok a munkái ,melyeket a formális képzés keretei között készített (szemináriumi dolgozatok, projekt feladatok, elemzések, stb.), illetve az egyetemen kívül szerzett ismereteit, kompetenciáit igazoló dokumentumok, bizonyítékok (pl. nyári táboroztatás, korrepetálás, önkéntes munka.). Jó volna, ha ezzel a portfólióval érkezne az első megbeszélésre, hogy a mentora a portfólióját (bizonyíték gyűjteményét), a benne található hallgatói reflexiókkal együtt áttanulmányozhassa, mert ez alapján lehet a gyakorlaton fejlesztendő kompetenciákat közösen kiválasztani és az elvégzendő feladatokat meghatározni.

  1. A fejlesztendő kompetenciák kiválasztása, az elvégzendő feladatok meghatározása:

Az eddig elkészített munkái alapján meghatározható, hogy a tanári kompetenciák közül mely területeken van már sok felmutatható eredménye, mely kompetenciái szorulnak még további fejlesztésre. A továbblépés meghatározását segítheti egyrészt, hogy azon területek helyett, amelyre vannak szakmailag jónak ítélt bizonyítékai (pl. digitális taneszköz készítése, vagy színjátszó kör vezetése), azok helyett más kompetencia területekre összpontosít. Nagyon fontos, hogy a fejlesztendő kompetenciák azonosítása után a hozzájuk kapcsolódó konkrét tevékenységeket, feladatokat is meghatározzák közösen, melyben össze kell hangolni az Ön érdeklődését, kívánságait az intézményi realitással.

  1. A fejlesztendő kompetenciák és az elvégzendő feladatok rögzítése:

Nagyon fontos ügyelni arra, hogy a közös megállapodást a gyakorlat elején írásban rögzítsék, mert ez ad lehetőséget arra, hogy felkészülhessen, időben tervezhesse az elvégzendő feladatokat. A mentori megbeszélésekre mindig el lehet vinni ezt a tervet, erre lehet építeni a reflexiós beszélgetéseket és a következő kis lépés megtervezését. A kompetencia folyamatos fejlődését a fejlődési portfólió tovább építésével, a gyakorlaton elvégzett feladatok és a hozzájuk kapcsolódó reflexiók lefűzésével lehet igazolni. Számtalan formája lehet egy fejlesztési terv dokumentálásának, de meghatározhatók olyan közös elemek, melyeket érdemes benne szerepeltetni. Az alábbi forma példaként ezt mutatja be:

Fejlődési terv

(bármilyen formátumú a terv, annak tartalmaznia kell az alábbi szempontokat):

  1. 1. Célok kitűzése:
  • fejlesztendő kompetenciák (max. 3-5),
  • a siker ismérvei, amik segítségével meg tudjuk határozni, hogy elérte-e az egyes célokat.

  1. 2. Tevékenységek meghatározása:
  • a teendők, amelyeket a hallgatónak, a mentornak és másoknak meg kell tennie, hogy elérjék a célokat,
  • a feltételek, a segédanyagok számbavétele.

  1. 3. Határidő:
  • a határidők megtervezése,
  • a hallgató és a mentor rendszeres reflexiós megbeszéléseinek rögzítése

  1. Reflexiók: a fejlődési terv egy-egy szakaszának lezárásakor az elemzés tapasztalatai és azok alapján a következő fejlődési célok meghatározása

3. A hallgató fejlődési tervének elkészítése

A tanárrá válás folyamatához kötődően a 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet 4. számú melléklete kompetenciákat határoz meg, amelyek mentén fejleszthetővé, követhetővé, bizonyos esetekben mérhetővé válik a pedagógus szakmai fejlődése. A tanári szak végén, a pályára bocsátás előtt is e kompetenciák alapján ítéli meg a mentor és a képző intézmény vizsgabizottsága, hogy felkészült-e szakmai feladatinak önálló elvégzésére. Ezért a szakmai fejlődését is e kompetenciák fejlesztése mentén érdemes szervezni.

A szakmai gyakorlat során ezért úgy kell meghatározni a tevékenységeit, hogy alkalma lehessen minden területen a fejlődésre.

4. A hallgató – mentor rendszeres megbeszéléseinek tartalma és formája

A tanárjelölt szakmai fejlődésének legfontosabb intézményi záloga a mentor, aki folyamatosan támogatja, ösztönzi a hallgatóját. Ezért különösen fontos, hogy minden héten legyen tervezetten beiktatva olyan időszak (minimum két óra), amikor a mentor és a hallgató nyugodt körülmények között, a mentor irányításával átgondolják a hét legfontosabb eseményeit, tapasztalatait, és megtervezik a következő időszakot. Ezen beszélgetések során a legfontosabb az lenne, hogy figyelje a mentor kérdéseit, amelyekkel abban segíti Önt, hogy a kitűzött fejlesztési céljai mentén értékelje az elmúlt hét történéseit. A tanulási folyamat szempontjából a tevékenység tudatos elemzése, értékelése legalább olyan fontos, mint maga a kipróbálás. Ezeket is érdemes szövegszerűen rögzíteni a portfólióba. A heti rendszeres reflektáláson túl érdemes hat-nyolc hetente egy komplexebb vizsgálatot is tartani arról, hogy miben és hogyan sikerült fejlődni. Az alábbi szempontsor, ehhez a reflexiós beszélgetéshez nyújthat segítséget.

  • Gondoljon arra, hogy mennyire sikerült közelebb jutnia a céljaihoz az utóbbi hat-nyolc hétben?

(Miből tudja, hogy előrehaladt? Hogyan tudta megtenni ezt az előrehaladást?)

  • Melyek azok a pedagógiai tapasztalatok, amelyek a legnagyobb hatással voltak önre?

(Miért segítettek ezek ennyire? Voltak olyan támogatott tevékenységek, segítségek, amelyek kevésbe segítették? Miért?)

  • Vannak olyan területek, részkompetenciák, ahol kevesebb előrehaladást mutatott?

(Miért gondolja ezt? Mit gondol, miért történt ez?)

  • Milyen további segítséget, támogatást gondol hasznosnak?

(Mi segítené az eddigi eredményeire való építést, és a céljaihoz való közeledést?)

  • Milyen új célokat fogalmazna meg?

(Ez lehet olyan, amit még nem sikerült elérni, de lehet teljesen új elem is!)

  • Ezek megvalósítását milyen lehetőségek, tevékenységek támogatnák?

Fontos lenne, hogy a kérdésekre adott összes válaszát feljegyezze, az érveit, amelyek erre a válaszra késztették, valamit, azt is, hogy hol találhat bizonyítékokat ezek alátámasztására. A dokumentálás, bár körülményesnek tűnhet, de kettős haszonnal jár. Egyrészt – és ez a lényeg – segít a szakmai fejlődésben, mert majd tapasztalja, hogy pár hét távlatából is másképp láthat bizonyos dolgokat, és gyakran az emlékezetében sem őrzi meg a korábbi problémákat. Hasznos azonban látni, hogy túljut a korábban nagynak tűnő problémákon is. Másrészt ezek a jegyzetek hasznosíthatóak a portfólió elkészítéséhez.

5. A gyakorlat lezárása

Minden sikeres együttműködési periódusnak, közös tanulási szakasznak egyszer vége szakad. A féléves gyakorlat esetében ez egy előre jól tervezhető időponthoz kapcsolódik. Ahogyan a gyakorlat kezdete hangsúlyos szerepet játszik pályaszocializációs folyamatában, úgy ennek a lezárása is. Alapvetően két részből áll egy ilyen tanulási út lezárása. Az egyik a közös szakmai munka együttes értékelése, mely során, a félév elején kitűzött fejlesztési célokat kell összevetni az elért eredményekkel. Amennyiben az elején készült ilyen terv, az elért eredményeit a portfólióba gyűjtötte, rendszeresen részt vett reflexiós beszélgetéseken, akkor ez a végső értékelés már egy begyakorolt rutin mentén zajlik, ahol célirányosan, önreflektíven és fejlesztő módon közösen értékelnek. Ezek mentén – és egy eredményes féléves együttműködés esetén – a mentor is reális szummatív szöveges értékelést tud készíteni az Ön elvégzett munkájáról, tanári kompetenciáinak fejlődéséről. De az elválásnak van egy érzelmi oldala is, így elképzelhető, hogy mentora az intézményben elvégzett tevékenységét röviden összegzi és értékeli a tantestület tagjai előtt, melyben kulcsszerepet vállalhat az intézmény vezetője, vezetése is.

Hogyan és mikor kell jelentkezni az összefüggő egyéni gyakorlatokra?

A gyakorlat megkezdésének, a két féléves képzések kivételével, előfeltétele a szakterületi modulzáró vizsga vagy vizsgák letétele.

Az összefüggő egyéni szakmai gyakorlatra a két féléves képzések kivételével az erre kialakított elektronikus felületen kell jelentkezni, mindig a gyakorlat tervezett félévét megelőző tanévben, május folyamán. A két féléves képzések esetében a szakterülettel történő egyeztetés után a gyakorlati beosztás a mintatanterv szerinti félévben történik. A jelentkezés elektronikus felületéhez a hallgatók felhasználónévként az EHA-kódjukat, jelszóként az ETR-es jelszavukat használják. A gyakorlato(ka)t a Pedagogikum Központ Oktatásszervezési és Tanulmányi Főosztályának Tanárképzési Osztálya szervezi.

A képzés mely részén tervezhető ez a gyakorlat?

Az összefüggő egyéni szakmai gyakorlat minden modulméret és kiosztás mellett az utolsó félévre kerül. A két féléves képzések esetében e félévre párhuzamosan szaktárgyi órák is szervezhetők.

Hol teljesíthető az összefüggő egyéni gyakorlat?

Az összefüggő egyéni szakmai gyakorlat az egyetem által arra alkalmasnak tartott közoktatási intézményekben történhet.

Ki a mentor?

A mentor erre irányuló szakmai képzést végzett, megfelelő (iskolaszinttől függően, törvény által előírt) szintű (főiskola, egyetem) tanári végzettséggel rendelkező pedagógus, aki legalább 5 éve a pályán dolgozik. Saját szakterületén kiváló tanár, minimum 3 éves osztályfőnöki gyakorlattal rendelkezik, s a pályán eltöltött időszak hitelesen bizonyította szakmai fejlődését, fejlődőképességét. A mentorokat minden esetben az iskola vezetése (igazgató és munkaközösség vezető) javasolja a feladatra.

Ki értékeli az összefüggő egyéni szakmai gyakorlatot és melyek az értékelés szempontjai?

A gyakorlatot a mentor minősíti a mentorálás idején szerezett tapasztalatok, valamint a félév utolsó harmadában tartott bemutató óra alapján. A bemutató órán részt vesz az egyetem részéről a szakmódszertan, valamint a pedagógia és a pszichológia szakterületek (minimálisan egy) képviselője. A gyakorlatot a mentor tanár ötfokú gyakorlati jeggyel és szöveges értékeléssel is értékeli.

Ki támogatja a hallgató a szakmai gyakorlat alatt az egyetemről?

Az egyéni szakmai gyakorlatot szaktárgyi tanításkísérő szeminárium – szaktárgyanként egy-egy – és egy pedagógiai-pszichológiai tanításkísérő szeminárium segíti. Ezek kizárólag az iskolai gyakorlattal párhuzamosan végezhetőek, hiszen a céljuk a gyakorlati munka támogatása. A tanításkísérő szemináriumokat háromfokozatú minősítéssel értékeli a szeminárium vezetője.

Miben támogathatja a gyakorlat elvégzését a fogadó iskola?

A hallgató szakmai támogatásáért a mentor felel, de az egész intézmény nyitott és támogató környezetet biztosít a hallgató kompetenciáinak fejlesztése érdekében. A hallgató az intézmény minden tagjától tanul. Ez nem csupán azt jelenti, hogy lehetőséget biztosítanak hospitálásokra, hanem azt a hitet és szándékot, hogy aktívan hozzá tudnak járulni a hallgató pedagógussá válásához.

A hallgató munkájához saját teret (asztal), a megbeszélésekhez nyugodt környezetet biztosít az intézmény.