Mi lesz a képzés, az egyetem után?

Az új tanárképzés egyik alapfilozófiája, hogy tanárrá nem egyszerűen az egyetemi évei alatt válik az ember, hiszen meghatározó hatású benne mindaz, ami a tanárjelöltet korábban a családjában, az iskolapadban érte és különösen hangsúlyos a képzését követő munkahelyek, tantestületek, szakmai közösségek pályaszocializációs hatása. Kutatások bizonyítják, hogy szakértő pedagógussá csak 8-10 éves gyakorlattal, a tanítást önfejlesztő folyamatként megélő személyként válhat valaki, ami igazán felértékeli az egyetemi képzést követő éveket. Pedig már a tanári diplomához vezető út is kihívásokkal teli. Erről szólt eddig ez az útmutató, hiszen a diploma megszerzéséhez minimum 11 félévet el kellett tölteni a felsőoktatásban. De hogyan tovább? Az alábbiakban a folyamatos szakmai fejlődés néhány lehetséges formáját mutatjuk be.

Már a képzés alatt…

Annak ellenére, hogy ez a fejezet a diploma utáni életről szól, nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy a többi szakmához hasonlóan, pedagógusként sem könnyű elhelyezkedni, és ebben a helyzetben felértékelődik minden szakmai tapasztalat, szakmai gyakorlat. Ezért az egyetemi tanulmányok sikeres elvégzésével párhuzamosan érdemes minél többféle, a tanári pályához kapcsolódó tevékenységet kipróbálni. Lehet ez különféle egyéni aktivitás (pl. tantárgyi korrepetálás, otthoni tanítás), vagy éppen közösségi tevékenység (pl. szakkörtartás, filmklub vezetés, nyári táboroztatás, vetélkedő szervezés, kézműves foglalkozás megtartása, stb.). A befektetett energia legalább két biztos haszonnal is jár. Egyrészt hamarabb megérezhető a tanári pálya szépsége és a vele járó kudarcok is – ami döntő hatású lehet az egyén későbbi sorsát illetően –, másrészt ismertséget lehet szerezni, kapcsolatokat lehet kiépíteni, mely megkönnyítheti a tanári állás megszerzését.

A tantestületben…

Az egyik meghatározó élmény minden ember életében az első munkahelye, sok múlik azon, hogy milyen iskolába, miféle tantestületbe, micsoda feladatok és körülmények közé kerül először valaki. Egy barátságos, az újdonságokra és az ötletekre nyitott, de a hibázást is elfogadó testület szárnyakat tud adni a kezdő pedagógusnak, míg egy ezzel ellentétes közeg örökre negatív nyomot hagyva tudja letörni a még ki sem bontott szárnyakat. Régóta ismert tény, hogy a kezdő tanároknak sajátos problémái vannak többek között a tervezés, a felkészülés, a fegyelmezés, és önmaguk reflektív észlelése, az önelemzés terén. Ebben a tanulási folyamatban mindenképpen egy szakmailag felkészült, rutinos támaszra van szükség, azaz legalább egy olyan kollégára a tanári karból, aki tudatos odafordulással, releváns szakmai segítséggel át tudja vezetni ezen a perióduson. Az új tanárképzésben bevezetett, mentor tanárral segített összefüggő egyéni szakmai gyakorlat az első lépés ezen az úton, melyet a közoktatási intézményekben bevezetett gyakornoki rendszer folytat. Ez utóbbi lényege, hogy a kezdő tanár egy nála tapasztaltabb kolléga, vagy tanári csapat segítségére, irányítására, támogatására számíthat az első években. A gyakornoki program egy olyan folyamat, amelynek során a „pályakezdő” megismeri a munkahely belső értékeit, szervezeti kultúráját, meghatározott módszertan alapján támogatást kap, hogy megtalálja helyét a munkaszervezetben, mintát kap a feladatok hatékony elvégzéséhez. Az első három évben kaphat a kezdő pedagógus ilyen jellegű támogatást, melynek konkrét formáit, kapcsolódó feladatait és az értékelés kritériumait minden intézményben egyedileg dolgozták ki. A folyamat vége a pedagógus kinevezése, mellyel nem kell megvárni az első három tanév végét.

Továbbképzéseken….

Az értelmiségi léthez kötődően a kezdő és a már gyakorlatot szerzett pedagógusokkal szemben egyformán megfogalmazódik az igény az önművelésre a szaktárgyakban bekövetkezett változások követésére, a módszertani újítások megismerésére, a pedagógiai és pszichológiai ismeretek felfrissítésére. Az általános elváráson és a személyes igényességen túl a közoktatási törvény is kötelezi a pedagógusokat a továbbképzéseken, konferenciákon való részvételre. Ez alapján meghatározza azt, hogy a pedagógusoknak hétévente kell továbbképzési kötelezettséget teljesíteni, amely megtehető 120 órányi akkreditált továbbképzéssel, pedagógus-szakvizsga vagy azzal egyenértékű vizsga (például közoktatási vezetői) letételével, illetve részvétellel graduális és posztgraduális képzésen. Az ELTE PPK számos tanártovábbképzést hirdet, évente több száz hallgató részvételével. Az aktuális kínálatról a PK felvételi honlapjának a továbbképzések linkje alatt tájékozódhat. Sok tanár a második vagy további tanári szakképzettségét is a posztgraduális képzés során szerzi meg. A továbbképzések többsége interaktív, a képzők alkalmazzák a felnőttoktatás korszerű módszereit. Az elméleti alapozás mellett nagy teret kap a gyakorlat: a tanultakat a praxisban is kipróbálhatják a résztvevők. A továbbképzési rendszer rugalmas; a szolgáltatók (felsőoktatási intézmények, pedagógiai intézetek, profitorientált vállalkozások) gyorsan reagálnak az oktatáspolitikai változásokra. Optimális esetben a pedagógusok a saját érdeklődési körüknek, fejlődésükhöz szükségesnek ítélt továbbképzésekre jelentkezhetnek. Az utóbbi időben nehézséget jelent, hogy az iskolák továbbképzésre költhető forrásai lényegesen lecsökkentek, így gyakran csak az elnyert pályázathoz kötődő képzéseken tudnak a tanárok részt venni. Kevéssé kihasználtak viszont a külföldi továbbképzések, pedig számos lehetőség kínálkozik hosszabb és rövidebb tanári tanulmányutakra Európa szinte minden országába. Erről részletesen lehet tájékozódni a Tempus Közalapítványnál.

Kutatásban….

Egyre inkább megjelenő tanári karrier lehetőség a kutatásokba való bekapcsolódás, a kutató tanárrá válás. Ennek számos útja és módja van. Sok pedagógus szeretné megosztani más iskolában dolgozó kollégáival szakmai tapasztalatait, melyet konferencia előadásokon, műhely foglalkozások keretében vagy cikkek, tanulmányok megjelentetésével tud elérni. Egyre több lehetőség nyílik erre a különböző iskoláknak kiírt európai pályázatok keretében (HEFOP, TÁMOP), ahol tantestületek együttes képzésére, a jó gyakorlatok elektronikus megosztására, kutatásokba való aktív részvételre van mód. Az innovatív, kreatív tanárok az egymástól tanulás és az együttes fellépés érdekében közös szervezetekbe is tömörülnek pl. Kutató Tanárok Szövetsége, Innovatív Tanárok Közössége, Magyar Pedagógiai Társaság,stb.

A kutatói karrier professzionálisabb és formálisabb megvalósításának lehetősége a doktori képzésbe való bekapcsolódás. Minden tudományterületnek megvan egyetemünkön belül a doktori iskolája, melybe felvételi útján lehet bekerülni. A különböző szakos tanárok az adott tudományterület doktori iskolájába is jelentkezhetnek, itt főleg az adott tudományághoz kapcsolódó doktori programokat kínálnak, de van olyan szak, ahol kifejezetten tanárok számára hirdetett program is indul. Tanári végzettséggel a legtöbben az ELTE Pedagógia Pszichológia Karán működő Neveléstudományi Doktori Iskolába jelentkeznek, ahol történeti, elméleti és módszertani területeken egyaránt lehet doktori fokozatot szerezni. Ez egy önköltséges képzési forma, és évenként csak nagyon korlátozott számban nyerhető el államilag támogatott, ösztöndíjas hely.